Minden nő képes megmutatni a nőies vadász oldalát

„A vadászat egy ősi dolog” – mondja Lipp Adrienn, talán a legismertebb magyar vadásznő. És nem túlzás, amit állít: még abban az esetben sem, ha a vadászat és nők kapcsolatáról beszélünk. 

Bár a történelem eddig szeretett úgy gondolkodni, hogy a megszokott női szerepek már az őskortól velünk voltak, a történelmi kutatások alapján egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az első időkben a nők bizony korántsem kezdetleges háziasszonyok voltak. Nem az otthon tüzét és a gyerekeket őrizték, vagy éppen gyűjtögetéssel készítették elő az emberiséget egy újabb nagy lépésre, a földművelésre, hanem sokkal inkább a vadászmezőkön töltötték idejüket, hogy így biztosítsák a család túlélését, újabb és újabb vadak után kutatva. Mindez belegondolva logikus is: az ősidők zord körülményei között, amikor minden az erőn, a gyorsaságon és a fizikumon múlott, a gyerekeken kívül senki nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy másra támaszkodjon. Ha megjelent a kardfogú tigris, nemtől függetlenül kellett szembeszállni vele, ha pedig a család éhes volt, üldözőbe is kellett venni. A vadászatról nem a nem döntött, hanem a szükség.

Ezekután hiba női emancipációban gondolkodni, ha vadászatról beszélünk. Romantikus, idilli és minden bizonnyal progresszív gondolat, hogy a bátor nők bátran fedezték fel maguknak a vadászat világát, fittyet hányva a társadalmi elvárásokra és a patriarchátus szabályaira. De a nők valójában inkább visszatértek a vadászat világába. Sőt, a nők visszahódították a vadászmezőket, jó néhány ezer évvel azután, hogy szép lassan elhagyták őket, hogy máshogyan gondoskodjanak az emberiség fejlődéséről. Sőt, nagyobbat mondunk: a nők igazából sosem hagyták el a vadászmezőket.

Az új történelmi kutatások így nemcsak egy kicsit írhatják át a történelmet vagy a társadalmi szerepekről való gondolkodásunkat, hanem bizonyítják azt is, amiben sok férfi vadász kételkedett – tisztelet persze a kivételnek – és amiben minden női vadász biztos volt: a vadász nem nő, a vadász nem férfi – a vadász, az vadász. 

Mégiscsak a lányok sportja

Igaz, ez az egyenlőség még nem teljesen valósult meg. „Egy nő mindig kuriózum a vadásztársadalomban” – mondja Adrienn, kiemelve, hogy sok év tapasztalatával már elmondhatja, hogy mennyire fantasztikus vadászbarátságai vannak. Ám azt ő is érzi, hogy nőként többet kellett tennie az elismertségért és befogadásért, mintha férfi lett volna. Azt pedig, hogy a vadásztársadalomban a nőknek még különös helyük van, más női vadászok is tapasztalják.

„Négy évig voltam a Nemzetközi Szafari Klubnak az egyetlen női alelnöke. Elfogadtak a vadásztársak, de sok mindent le kell tenni az asztalra, hogy egyenrangú félnek tekintsenek” – mondja Adrienn. Ráadásul természetesen a különböző szerepekkel itt is okosan kell játszani. „Nagyon nagy fokú támogatás kell a család részéről, hogy egy nő ezt meg tudja valósítani. Nekem a férjem vadászmester, közösen vadászunk, a vadásztársaságon belül együttműködünk. Nálunk ez egy rendkívül optimális felállás.”

Turbucz Erika csupán négy éve kezdett vadászni, de már túl van a Big Five-on, és bevallása szerint remekül halad a Tiny Ten felé is. Mondhatni véletlenül csöppent a vadászat világába: a férje szeretett volna egy puskát otthon, ő pedig letette a vadászvizsgát. „Már nyakig benne voltam a vadászat világában, mire rájöttem, hogy ez igazából nem a lányok sportja. Ha családot alapítunk, gyerekeket vállalunk, egy nőnek nincs annyi ideje, mint egy férfinak. Ráadásul ez részben fizikai munka, nagy teljesítményt igényel.” Igaz, ő mégis maradt a puska mellett. Mert rájött, hogy ez azért mégiscsak a lányok sportja. „Nőként is megtalálhatja az ember a szépséget a vadászatban, ha megleli benne a helyét, a megfelelő partnereket és a megfelelő társaságot.”

Találkozott már férfival, aki bevallotta, hogy nem szeretett nővel vadászni, de egy idő után megváltozott a véleményük. Erika szerint sok múlik ebben az esetben azon, hogy a nők ne elvárják, hanem törekedjenek arra, hogy a közeg befogadja őket. Azzal nem él vissza, hogy nő, de azt maga is realizálta, hogy jellemzően amikor Afrikában nála biztosan van egy komplett gyógyszertár, ez biztonságérzetet ad a társaságnak. Emellett kihangsúlyozza, a hivatásos vadásztatók véleménye szerint ha vadászatról van szó, a nők fegyelmezettebbek, engedelmesebbek, jobban koncentrálnak és kevesebbet kötekednek. Vagyis kulcsszerepet játszhatnak a sikerben.

Haraszti Henrietta 2012-ben kezdett el vadászni – ő is a párja hatására. Úgy gondolta, hogy ha már kijár vadászni, miért ne csatlakozhatna ő is. Már akkor úgy érezte, hogy a férfiak kedvelik, hogy a nők is megjelentek az erdőkben, ahogy pedig teltek az évek, és egyre több nő csatlakozott, ez a szimpátia is növekedett. Henrietta szerint a nők számára a vadászat egyet jelent a több megbecsüléssel. „Több tiszteletet kapunk a férfitársainktól. Látják, hogy nemcsak főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni tudunk, hanem ha arról van szó, hogy vadászunk, akkor mi is tudunk napi tíz kilométert gyalogolni, és igenis mi is el tudjuk ejteni azt a vadat.”

A nő, a vadász és a divattörténelem

Bár a női vadász kuriózum, nem kellene annak lenni. A divattörténelemnek hála tisztán végigkövethető, hogy a nők milyen utat jártak be a vadászat világában és milyen attitűdöt várt tőlük a társadalom. Ami determinálta a női vadász divatot – egészen addig, míg nem a nő döntött a vadászdivatról. Így determinálva a vadászat hozzáállását a nőkhöz. Kölcsönhatások halmaza ez, már-már egy szociológiai lőtér. Amiben végül nyert a nő – nyert a vadász. De mi is történt pontosan?

Az őskorban, amikor a férfi mellett a nő is teljes jogú vadász volt, még nem igazán volt divat, így pedig vadászdivat sem. A vadász azt viselte, amit éppen viselni tudott, hogy a legkevesebbel a leghatékonyabban védje magát a természet ellen. Bár a bőr, a szőr, a fa, és a különböző vadak maradványainak viselése itt még egyszerű kényszermegoldás volt, a praktikum már az ősembernek is feltűnhetett, a préda fogának, szarvának viselése pedig sokkal inkább szólhatott a mágiáról, amely alapja a természet tisztelete volt, amit a vadászok máig vallanak. Bár divat még nem volt, de a vadászdivat alapjai ekkor születhettek.

Az emberiség fejlődésével egyre nagyobb munkamegosztásra volt szükség, ami miatt a nők egyre inkább elmaradtak a vadászmezőktől. Egészen addig, amíg már nem szabadidőről vagy szórakozásról volt szó. A középkorban a nők ismét megjelentek a vadásztársadalomban, igaz, többnyire még szigorúan nem vadászként, hiszen ez a korszellemmel összeegyeztethetetlen volt, de a vadászat körüli pátoszban ők is részesedtek. Ha pedig pátoszról beszélünk, nem meglepő, hogy már a módosabb rétegről beszélünk, akiknek természetesen a költséges hobbira volt idejük és pénzük. Míg a parasztságnak nagyjából egyikre sem jutott, a nemességnek annál több – olyannyira, hogy ekkor már elkezdhetett kialakulni egy női vadászdivat, amely a következő századokban egyre nagyobb teret nyert.

Míg a férfiaknál ebben a divatirányzatban a praktikum is óriási szerepet kapott, a nőknél az elegancia és a külcsín volt inkább fontos. Az a vizuális divatnyelv, amellyel jól tudtak illeszkedni a férfiak által viselt ruhadarabok hangulatához, a természet színeihez, formáihoz és persze anyagaihoz. Ez volt a női vadászdivat első fontos állomása, amely tökéletesen követte le a társadalom alakulását: ahogy a nők egyre több teret követeltek maguknak a férfiak világában, úgy illeszkedtek egyre erőteljesebben a vadászat világába, egyre jobban figyelve a praktikumra is.

A divat pont úgy fejlődött, ahogy a társadalom. Míg a viktoriánus korban a nők hosszú szoknyákat és testhezálló kabátokat viseltek, amelyek korlátozták a mozgást, de a korszak szigorú öltözködési normáit követték, az 1900-as évek elején, az Edward-korszakban már a nők is egyre inkább fegyvert ragadtak és nem ijedtek meg a természet kihívásaitól. Ez persze a divatra is nagy hatással volt: a női ruhadarabok szabadabbak lettek, megjelentek az első nadrágok, amelyek kényelmesebbé tették a vadászatot. Igaz, egészen az 1920-as évekig kellett várni, hogy a nők szabadon viselhessenek nadrágot.

Az 1940-es és 1950-es években a női vadászdivat már egyszerre volt praktikus és elegáns. Az 1940-ben vadászó komoly nő ruhatára már nem lenne olyan idegen a mai komoly női vadász számára sem. A 20. század közepére, különösen Angliában, meghatározóvá váltak a gyapjúkabátok és tweed zakók, alapvetően elterjedt a tweed mint anyag és stílus, illetve kihagyhatatlanná váltak a lovaglónadrágok és térdig érő csizmák. 

Létrejött a nagybetűs Női Vadászdivat, amely nemcsak elegáns volt, hanem önmagában is üzenetet hordozott: az erős nő szimbolikája lett, aki úgy lépi át saját és társadalma határait, hogy közben tiszteletben tartja azokat. Aki úgy tud erős és határozott lenni, hogy közben nem felejti el a romantikát, és aki nem téveszti célját sem akkor, ha vadról van szó, sem akkor, ha úgy kell öltöznie, hogy egyszerre érjen el csodálatot és tiszteletet.

Míg a klasszikus női vadászdivat ekkora menthetetlenül megszületett, közben még érték különös hatások is. A divat alakulására immár nemcsak a társadalmi fejlődés és kultúra, hanem a technológia is hatással volt. A különböző vízálló, lélegző anyagok reagálhattak a modern vadászok igényeire. De a női vadászdivat megjelenése kapcsán talán ennél is kiemelkedőbb volt, hogy egyre fontosabbá váltak a női igények. 

Miután a női vadászok kivívták helyüket a vadásztársadalomban, az alapvető technikai elvárások mellett egyre fontosabbá váltak az ő kívánságaik is. A nők nemcsak végképp visszafoglalták az őket megillető helyet a vadásztársadalomban, de mindezt stílussal tették.

És teszik máig. Mindegyik a maga ösvényét járva.

Praktikum és elegancia igazi harca

„Az életformám a vadászat. Kint élek az erdőben, a vadászterületünk kapujában, lóháton járom be a birtokunkat, a vadászterületünket. Nálam előtérbe kerül a praktikusság és a kényelem: meghatározó, hogy könnyen fel tudjak ugrani a ló hátára” – mondja Adrienn, akinek ettől függetlenül fontos a divat és az elegancia az életében. „Nagyon szerény körülmények között nőttem fel, nem voltak szép ruháim, mindig mások levetettjeit hordtam. Talán ezért szeretek ennyire öltözni és próbálom a praktikusságot kombinálni azzal, hogy jól is érezzem magam ezekben a ruhákban.”

A kettő világ könnyen tud találkozni. Míg Adrienn számára a vadászmezőkön inkább a kényelem a fontos, a vadászathoz kapcsolódó ünnepeken és rendezvényeken inkább arra törekszik, hogy nagyon elegáns és egyéniségéhez illő ruhát hordjon. Persze a vadászmezőkön sem teljes a szabadság. „Eszembe nem jutna egy pólóban elmenni vadászni. A vadászat számomra ünnepnap, ezért megadom a módját.” 

Az elegancia mellett itt pedig kihagyhatatlan szempont a hagyományok követése is. „Rendkívül fontos számomra a vadászat etikája és a vadászathoz kapcsolódó hagyományok. A kalap, a vadászcsizma, a kesztyű mind-mind elengedhetetlenek. De a darabokat ötvözöm az egyéniségemmel és az egyediségemmel.”

„Elég sokszor voltam már szafarin az elmúlt években, és minden utazáson kicsit fejlesztek az öltözékemen” – mondja Erika, aki osztja a véleményt, hogy a jó női vadászruhának kényelmesnek kell lennie, de közben nőiesnek is. Ezt megcélozni viszont néha kihívást jelent. „Nyilván az ember odafigyel, hogy ne legyen túl szexi, mert nem kérdés, hogy minden férfi szeme az egy szem női vadászra szegeződik. Kicsit visszafogottabban igyekszem öltözködni, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést vagy felháborodást. De nem férfiruhákban járok, mert azért akarom, hogy nő is legyek.” Adriennhez hasonlóan az eleganciára ő is inkább a rendezvényeken figyel. „Ezeken az ünnepségeken szerintem minden nő meg tudja mutatni a nőies vadász oldalát, egy szép zakóval, nadrággal vagy egyéb kiegészítőkkel.”

Ráadásul ezeknek a daraboknak valódi ereje, energiája van – egy jó vadászszerelés olyan attitűdöt tud nyújtani, ami minden nő számára aranyat ér. „Civilben is, ha vadászszerelésben vagyok, automatikusan fölveszem a vadász szerepet is. Akkor is vadásznak érzem magam, ha épp nem oda indulok, és büszke vagyok rá.”

Flier Nikolett 2016-ban tette le a vadászvizsgát és azóta gyakorlatilag egy szezont sem hagyott ki, amire különösen büszke. A vadászat a családjában fontos hagyomány “Vadászcsaládban nőttem fel, édesapám és a testvérem is vadászik. A vadászat szeretete örökség.” – meséli. Számára a divat meghatározó kérdés a vadászat során, ám nemcsak a külcsíny miatt. „A társaságban, akikkel évről évre együtt vadászunk, nőként és vadászként is fontos a megjelenés. Főként az apróvad vadászatban tűnik ki a ruházat, de az Afrikában töltött vadászatoknál is lényege a jó minőségű anyagok viselése. A vadászatok során nem utolsó sorban a megfelelő megjelenéssel tiszteljük meg a szervezőt és az állatokat. Apróvad vadászatnál különösen fontos az angol stílus, aminek a viselete máig hagyomány. A megfelelő térdnadrág, zakó, blézer és mellény alapkövetelmények.”

A vadászdivat és arisztokrácia tisztelete Budapest belvárosában

Ahogy egyre több a női vadász, úgy egyre nagyobb az igény a megfelelő öltözékekre és kiegészítőkre, bár egyes vélemények szerint a magyar vadászdivat még nem érte el csúcspontját. Pedig esély van rá, hogy a vadásznők – és persze a vadászok is – kövessék a tradíciókat, és közben a legminőségibb darabokat viseljék. Kanizsai Szilvia, a Canissi alapítója szerint ma egy Canissi által készített vadászösszeállításban megjelenni, akár a vadászmezőn, akár egy fogadáson, egyfajta névjegynek számít. „Beszél helyette a ruha.” – mondja.

A Canissi első vadászkollekciója a 2021-es budapesti Vadászati és Természeti Világkiállítás alatt született meg. Szilvia célja az volt, hogy egy olyan kreációt alkosson meg, amely az angol stílusra épít. Az angol stílus mellett persze más fontos megközelítési pontok is jelen voltak az alkotás során, például a vadászat divatjának történelme, amely már korábban is szóba került. Minden öltésbe, szabásmintába és részletbe belekerült az arisztokrácia mély tisztelete, a nemességhez való visszanyúlás, a tradíciók követése és a hagyományok lehető legmélyebb tisztelete. Az angol hagyományoké, hiszen a vadászdivatban az az igazi. „Magyarországon is vadásztak régen a nemesek, de sosem volt talán olyan erős öltözködési tradíció, mint Angliában.” – mondja Szilvia.

Innentől pedig már csak egy lépés volt, hogy megszülessen egy igazi klasszikus tweed kollekció, és visszaköszönjön minden, ami a vadászatot jelképezi. Szilvia szerint ez egy erős kezdés volt, de fontos, hogy az ember lássa, melyik darabnak hol van pontosan a helye ebben a bonyolult rendszerben. „Az első kollekciók inkább vadászvacsorákra hivatottak, vendégfogadásokra tökéletesen alkalmasak. Olyan kidolgozásokkal vannak kiegészítve, amelyek követik a hagyományokat, játszanak azokkal, de a fegyverhasználatot már akadályozhatják. Az alapmodellek apróvadvadászatra tökéletesek: kényelmesen lehet velük kilovagolni és hosszú sétákat tenni fácánra vagy kacsára vadászva. De aki kedveli az angol stílust, az utcán is bátran hordhatja, mindennapi viseletként – még akkor is, ha ő maga nem vadászik.”

Ahogyan pedig a divat, a vadászdivat és a nők helyzete a vadászvilágban fejlődött, úgy mutat újat a Canissi is. Többek között már csak azért is, mert Szilvia maga is kilátogatott vadászatokra, hogy megértse a sport mögötti filozófiát és jobban átérezze a hangulatot, ami így tud a legjobban megmutatkozni egy kollekcióban vagy egy egyedi megrendelésű darabban. „Az újabb kollekciónál már figyelni fogunk arra, hogy ne legyen annyi zseb, vagy hogy a fegyverhasználatot ne akadályozzák a termékek. Ha bejön valaki és terveztet egy egyedi tervezésű vadász zakót, ami tényleg alkalmas arra, hogy kimenjen a terepre, ott kimondottan figyelünk arra, hogy melyik vállán hordja a puskát.”

A kollekció darabjai eddig is sikert arattak. „A Canissiben a minőség és Szilvia megnyerő személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy törzsvásárlók lettünk. A vadászruhái sokkal kényelmesebbek a megszokottnál, és ha az ember megvásárol egy darabot, szívesen viseli, nem csupán egy, hanem több alkalommal is. Emellett Szilvia abszolút rugalmas: személyre szabja a ruhákat, és nagyon sok jó minőségi anyagból lehet válogatni.” – mondja Nikolett.

Így találkozik a vadászdivatban és a Canissi tweed kollekciójában a praktikum, az angol klasszikus elegancia, az arisztokrácia attitűdje, a magas minőség és persze a folyamatos törekvés a még többre, a még jobbra és a még tökéletesebbre. 

Ez is egy vadászat. Ez is egy női vadász sikere. Még ha a vad ebben az esetben a divat is.